Kristályok

A kristályok, drágakövek évezredeken keresztül tárolják a Földből, illetve a kozmoszból származó finomenergiákat, rezgéseket. Erőteljes energiaforrások, csodálatos szerkezetük, fizikai és energetikai formájuk segítségével képesek elnyelni, visszaverni és kisugározni a fényt, s egyben növelik az életenergia áramlását az ember fizikai és finomtesteiben. A kristályok a test energiáira ható rezgéseik révén hatékony testi, érzelmi és szellemi gyógyításra képesek.

Ezek az eljárások holisztikusan fejtik ki hatásukat aurarétegeinkre, csakrarendszerünkre.

A kristályok keletkezése

Kristályok

A kristálygyógyításban használt kristályok többsége ásvány, amely a Föld fejlődésének kihűlési, formálódó korszakában, mintegy 5 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Az ásványokat tartalmazó kőzetek valójában ásványkeverékek, melyeket keletkezésük szerint üledékes, metamorf vagy magmás kőzetnek nevezünk. Ahhoz, hogy egy ásvány a kristály nevet kiérdemelje, az őt alkotó atomoknak szabályos, rendezett és ismétlődő háromdimenziós szerkezetbe kell rendeződniük. Ez az elrendeződés biztosítja a kristály tulajdonságait: keménységét, színét, szimmetriatípusát (a kristály mindig, legalább egy tengely mentén szimmetrikus). A kristályok szerkezetét manapság röntgensugárral elemzik. A múltban ezt a vizsgálatot a kristály alakjának külső elemzésével végezték, ami meglehetősen nehézkes és néha zavart okozó folyamat volt. Az azonos felépítésű kristályok, például a kvarcok, majdnem végtelenféle méretű és alakú formát ölthetnek. A zavart fokozandó, a legtöbb kristály keverékként jelenik meg, azaz olyan kristályként, amely csak ritkán mutat tökéletes kristályalakzatot. A kristály jellemző alakja a kristályforma. A drágakőásványoknál megfigyelték, hogy ugyanazon ásványok más lelőhelyről származó, és eltérő színű kristályai különféle kristályformával bírhatnak. Például a berill kékeszöld változata általában hosszú prizmás kristályokat, míg rózsaszín változata (morganit) rövid lemezes kristályokat alkot. Amikor a kristályok vegyi összetétele megegyezik más kristályokéval, de eltérő elrendezés szerint kristályosodnak, polimorfizmusról beszélünk. Ennek legismertebb példái a gyémánt és a grafit. Mindkettő a szén kristályos formája.

A kristálygyógyításban a kristályokon kívül más természetes anyagokat is felhasználnak, függetlenül attól, hogy azok nem rendelkeznek rendezett atomi felépítéssel és olyan tulajdonságokkal, amelyek alapján a geológusok kristályoknak nevezhetnék őket.

A gyógykövek története

A betegségek gyógykövekkel való kezelésére történő első konkrét utalásokat a kínai kultúrában találjuk. Már 5000 évvel ezelőttről, a Vörös császár, Csen Nung idejéből is sok feljegyzés maradt hátra a kövek gyógyerejéről. A Kr. e. 384-322-ig élt Arisztotelész feljegyzéseit szintén ismerjük a drágakövekkel való kezelés akkori módszereiről. A napjainkban jól ismert, ősi indiai Ajurvéda-filozófia is a köveket ajánlja betegségek esetén a test és a lélek harmonizálására, jóllehet többnyire porrá tört formában. A kövekkel való gyógyítás teljesen új fajtáját a 12. században fedezte fel egy apátnő: Hildegard von Bingen. Physica című munkájában a rátétel mellett a drágakövek belsőleg történő alkalmazását is javasolja, a drágakő lenyelésétől a feloldott ásványok megivásán át a „drágakővizek” bevételéig. A kövek a 16. századtól bizonyíthatóan fontos szerepet játszottak a gyógyászatban. Ekkoriban találták ki például, hogy az orrvérzés hematit rátételével csillapítható. Ezen a területen különösen Philip Aureolus Bombast (1493-1541) ért el kimagasló eredményeket – őt ma „Paracelsus” néven ismeri a világ. Vitathatatlan – még a klasszikus orvostudomány szerint is –, hogy a test számára létfontosságúak az ásványok és a nyomelemek (valódi értelmezésükben: „a kőzetek nyomai”). A gyógyfürdők vizében oldott ásványi anyagok segítenek leküzdeni a betegséget, s manapság mindenki iszik „ásványvizet” is. Még ha a természettudomány többnyire kétségbe vonja is a gyógykövek hatását, a kutatások mégis megállapították, hogy létezik kölcsönhatás az ásványok és a környezetük között. Többek között bebizonyították azt, hogy a fény, de akár bőrünk melege vagy nedvessége is megváltoztatja az ásványok molekuláris szerkezetét. Ebből pedig az a (jóllehet „tudományosan” még nem igazolt) feltételezés fakad, hogy a változás fordított irányban is megtörténhet.

A kristályok fizikai jellemzői

Szín
A kristályok erős, állandó, koncentrált, tartós színnel bírnak; színes kristályokkal sokkal erősebb hatást érhetünk el, mintha a hagyományos színterápiát alkalmaznánk. Minden jelentősebb, látható szín különleges kapcsolatban áll a vele rezonáló csakrával. A szellemi fejlődés vagy a rossz közérzet, az érzelmi állapot javításához, s az erre alkalmas kő kiválasztásához mindössze a csakrák természetének, illetve testünkhöz kapcsolódásának megértésére van szükség. Ha csupán színgyógyításra készülünk, egyszerűen válasszuk azt a színt, amelyhez megérzésünk szerint vonzódunk. A kristályok színe nem vezethető vissza egyetlen okra. A látható szín egy része a vegyi összetételnek köszönhető. A kristályrácsban elhelyezkedő atomok helyzete is hatással van a kristály színére, mert módosítja a kristályon áthaladó fényt. Ezek a fénysugarak visszatükröződnek és megtörnek (elhajolnak) a kristályszerkezeten, ezért a fénytorzulástól függően más-más színt kaphatunk.

Keménység
A keménység megmutatja, milyen könnyű a kristályt megkarcolni. 1812-ben egy német ásványkutató, bizonyos Friedrich Mohs tíz jól ismert és könnyen beszerezhető kristályból állította fel „karcolhatósági skáláját”, hogy később ez szolgáljon összehasonlítási alapként. A Mohs-skála máig egyetemesen elfogadott keménységi skála. A Mohs-skála számai mennyiségi jelentést nem hordoznak, csupán egyfajta rendet képviselnek. Azok az ásványok, amelyek a Mohs-skálán magas értéket kaptak, minden bizonnyal karcolást tudnak ejteni azokon, melyek alacsonyabb értékkel büszkélkedhetnek. A Mohs-skála 1-es keménységi fokkal kezdődik, a zsírkő kapta ezt az értéket, s 10-es keménységi fokkal végződik, amely a gyémántot illeti. Amikor a kristályokat összehasonlítjuk, érdemes tudni, hogy a skála szerint az emberi köröm 2-es – 3-as erősség közötti értékkel bír, a kés pengéje és az ablaküveg keménysége 5 és 6 közé esik, az acélpenge keménysége pedig 6 és 7 közötti. A Mohs-skála 7-es értéke (melyet a kvarc képvisel) nagyon fontos, hiszen a rendszeres viselésre, ékszernek szánt kristályok legalább ezzel a keménységi fokkal kell rendelkezniük. Az 5-ös keménységi foknál puhább kristályok elnyelik, így tisztítják az érzelmi egyensúlyzavarokat. A borostyánkő, apofillit, fluorit, malachit, szelenit, zsett, korall, cölesztin, krizokolla és kalcit mind kitűnően alkalmazható az érzelmi „hulladék” elnyelésére.

A drágakövek és a fizika

A fizika megállapította, hogy az energia hullámok formájában terjed. Ezeket a hullámokat két szélső (extrém) pontjukkal határozhatjuk meg. (Az egyik extrém pont az, ahol az energia rezgése a legalacsonyabb, a másik pedig az, ahol a legmagasabb.) Az egyik extrém pont elérésekor az energia minősége átalakul, s a másik extrém pont felé fordul. (polaritás, feszültségi pont) Ezt az elvet a következő példa szemlélteti. Testünk és minden egyes szervünk egy bizonyos frekvencián rezeg. Ha valamely szervünk zavart szenved, más frekvencián kezd rezegni. A megfelelő gyógykő alkalmazása révén az adott szervnek megfelelő eredeti frekvencia visszaállítható.

Harmónikus
Harmonikus rezgések
(egészséges, kiegyensúlyozott lelkületű ember, rendben működő szervek)

Diszharmónikus
Diszharmonikus rezgések
(lelki vagy testi problémákkal küzdő ember, beteg szervek)

Kiegyenlítés
A diszharmonikus rezgések kiegyenlítése
a megfelelő gyógykő segítségével

A rendszertelen rezgések a diszharmónia jelei. A drágakő saját rezgései (=energiafrekvenciája) visszaállítják a zavart terület egyensúlyát. Ha valakinek az állapota lelki vagy testi szinten zavart szenved, az valamely energetikai területének kiegyensúlyozatlanságára utal. Mivel a különböző testi és lelki zavarok más-más energiafrekvenciát mutatnak fel, a zavar feloldására a megfelelő drágakövet (illetve ásványt) alkalmazva a hiányzó energiafrekvencia kiegyenlítődik.

A 7 FŐ CSAKRA ALAPÉRTELMEZÉSE

Csakra / szín Működés / mirigyek, testrészek Drágakövek
Korona csakra / lila, fehér, tiszta fény Univerzális energia, ég, egyetemes tudat, hit, megkülönböztetés, megértés / agyalapi mirigy, agy, fejtető Ametiszt, hegyi kristály, lila és tiszta színtelen kövek
Homlok csakra / indigókék, lila Megismerés, felismerés, önismeret / tobozmirigy, homlok, szem Lilafluorit, lapis lazuri, sötétkék, liláskék kövek
Torok csakra / világoskék Kommunikáció, önkifejezés / pajzsmirigy, torok, száj Kék kalcedon, türkiz, világoskék kövek
Szív csakra / zöld Szeretet, önzetlenség, együttérzés, önszeretet / csecsemőmirigy, szív, tüdő, bőr, vér, keringés Rózsakvarc, zöld aventurin, yade, rózsaszín és zöld kövek
Napfonat csakra / sárga Az én kialakulása, személyes erő, önbizalom / hasnyálmirigy, gyomor, emésztés Citrin, tirgrisszem, sárga és aranyszínű kövek
Keresztcsonti csakra / narancssárga Kapcsolatok, kreativitás, együttáramlás / ivarmirigyek, nemi szervek, immunrendszer Karneol, narancssárga kövek
Gyökér csakra / piros Eredendő életenergia, föld, stabilitás, vitalitás, önfenntartás / vese, csontok, izületek, vér Hematit, vörös jáspis, fekete és piros kövek

Végtagokon lévő mellékcsakrák:
Kézen: tenyér közepe
Lábon: talp közepe felett / a lábujjak felé
Térdhajlat